2013. június 3., hétfő

11. fejezet



Sziasztok!! :D Meghoztam a kövit is, mert úgy gondolom, nem illendő úgy elmenni nyári szünetre, hogy... Na :D Szóval itt van, remélem tetszik! :) Puszi..:* Komizzanak! :D
U.I.: Ma írtunk egy nagyon könnyű magyar vizsgát, remélem annyira jól sikerült, mint a 12.fejezet! 3 komment után megtudjátok, mi lesz :DD

- Jó reggelt! –ugrottam apám mögé, aki nagyban magyarázott egy pasasnak.
- Carol, szia! –üdvözölt mosolyogva.
A kocsi túloldaláról egy ismerős alak jelent meg. Amikor megpillantott, akár egy jégcsap, lefagyott. Akkor már felismertem őt. Ő volt az, akinek neki mentem tegnap. Szegénykém.
- Áh Zayn! Ő Carol, a… díszítőnk! –mutatott be. Intettem felé egy „szia” féleséget, de az ő arcán verejtékcseppek voltak, és erősen lihegett.
- Carl, szörnyű dolog történt! –szólt apához. Huh, ez fura…
- Mi történt, Zayn? –kérdezte, én pedig füleltem.
- Louis-ra ráesett a reflektor lámpa, és most ömlik a vér a lábából. –mondta.
- Micsoda?
- Gyertek! –szólt, majd befelé kezdett futni.
- Úristen! – követtem.
Mikor beléptem, rögtön rohantam a színpad felé. Ott láttam öt fiút, az egyik a földön feküdt véres lábbal. Az összes tekintet rám szegeződött.
A vér látványától rosszul lettem.
- Te jó isten! –rohantam oda a lábához, eltolva a fiúkat az útból, aztán letéptem a ruhámból egy darabot, és a véres felületre nyomtam.- Van itt valahol egy elsősegély doboz? –kérdeztem, még mindig a lábat bámulva. Pár perc múlva valamelyik fiú oda nyújtotta nekem a piros színre festett fémdobozt, és minden szükséges cuccot kiszedtem belőle, amik kelleni fog. Nem is tudtam, hogy mit csinálok, csak egyszerűen előtört belőlem valami, ami még az elsősegélynyújtás óráról ragadt rám. Először elállítottam a vérzést, ami neki egy kicsit fájdalmas volt, de sikerült idővel lenyugodnia, aztán lefertőtlenítettem, majd bekötöttem.
- Huh. –töröltem a meg a homlokom.
- Wow! –szólalt meg valaki a hátam mögül.
- Ez ügyes volt. –mondta a sérült.- Amúgy Louis vagyok. –mutatkozott be.
- Carol. –mosolyodtam el.
- Wow, Carol. Hol tanultad ezt? –kérdezte a hátam mögül apa.
- Elsősegélynyújtás. Alapfok. –válaszoltam, és felkeltem a földről, felsegítve Louist.
- Minden rendben Louis? –kérdezték aggódva a többiek.
- Persze, most már főleg. –nézett rám.- már nem is fáj.
- Az a lényeg. Fiúk, ő Carol, az új díszítőnk. –mutatott be a maradék 3 fiúnak apa. Mi? Díszítő?
Az egyik értetlenül nézett rám.
- Várjunk csak, nekem azt mondtad, hogy ő az új sminkesünk.
- Bocsánat. Öreg vagyok már, elfelejtettem, hogy mit mondtam. Carol díszíteni fogja az öltözőtöket. –nevetett.- Ti megmondjátok neki, hogy mit akartok bele, és ő végrehajtja. Világos? –kérdezte az 5 fiútól, végül rám nézett. Bólintottam.
- Igen. –vágták rá egyszerre.
- Carol, ő Liam, Zayn, Niall, Harry és Louis. –mutatott egyesével a fiúkra.- Na, fiatalok! Munkára fel! –mondta, és a kezembe nyomott jegyzetfüzetet.- Ebbe írd fel a nevüket, és a hozzátartozó kívánságokat. Két óra múlva találkozunk!
Na az szép! Azért jöttem, hogy eltöltsek egy napot az apámmal, erre elküld öt fiúval öt különböző kívánságot hallgatni… Szuper. De számíthattam volna rá. Elvégre is, nem zavarhatom a munkájában.
- Na, mehetünk? –kérdeztem a fiúktól. Mindannyian bólintottak. Elvezettek arra a folyosóra ahol az öt szoba volt.
- Kiválasztottátok már, hogy melyik kié lesz? –kérdeztem. Mindenki vállat vont.- Ez most komoly?
- Bocsi, elfoglalt minket, hogy az egyik csapattag megsérült. –magyarázta Liam.
- Na jó, akkor válasszátok ki, hogy melyik kié lesz… -mondtam, majd elindultak az első szoba felé.
Én mindig eggyel előrébb voltam, mint ők, így amikor ők az utolsó előttinél voltak, én már rég az utolsóban voltam. Mikor benyitottam, a huzat lágyan megcsapta az arcomat, mivel ki volt nyitódva az ablak. Közvetlen mellette volt a sminkes asztal, aztán egy kis pihenő ágy. Beljebb lépve az ajtó mögött volt a szekrény, és a zuhanyzóba nyíló ajtó.
A fürdőszobában a csempék valami egyedi motívumokkal voltak díszítve, keveredett benne a narancs, a citrom, és a királykék szín. Eszembe jutott az a ház, ahol még együtt éltünk apával. Mindig meg akartam fejteni, azt hittem, hogy valami kínai írás, de most már tudom, hogy nem az.
 Tovább haladva a tükröt pillantottam meg.Belenézve eltorzult az arcom.
- Te jó ég! Hogy nézek ki? –kérdeztem magamnak, és tollászkodni kezdtem.
Oldalba kötött copfomat megigazítottam, citromsárga fölsőmön is igazítottam egy picit. Megelégedetten fáradtam ki a fürdőből, amikor megjelentek a srácok.
- Ó, ez szép! – lépett be először Louis. Egyáltalán nem bicegett, habár néha-néha egy kicsit bénázott a lépésekkel, de az belefér. Mindenki alaposan végig tanulmányozta az összes dolgot, aztán befáradtak a fürdőbe. Én leültem az ágyra, és elcsodálkoztam.
- Azt hiszem, mindenki ki választotta a sajátját. –felelte Niall.
- Akkor jó. Kié az első szoba? –kérdeztem.
- Liam-é. –mutattak Liamre. Ezt gyorsan feljegyeztem a füzetbe. Végig kérdeztem az összest, és nagy meglepetésemre Zayn választotta ezt a szobát.
Elengedtem felé egy mosolyt, majd őt is felírtam.



 

***

Ez tök jó… Öt idegen fiúval vagyok összezárva. Már mindenkit ki kérdeztem a kívánságairól, de inkább azok csak ismerkedő percek voltak. Alig írtam valamit, de örülök, hogy mindenkivel ennyire jóba lettem.
Az utolsó Zayn volt. Bekopogtam az ajtón.
- Szia. –nyitottam be. Zayn a pihenőágyon feküdt, behunyt szemmel, csak akkor nyitotta ki, amikor bementem.
- Oh, szia. Szóval én jövök. -nézett rám gyönyörű gesztenyebarna szemeivel, majd felült.
- Igen. –mosolyogtam, majd becsuktam az ajtót, és leültem a mellette levő székre.- Figyelj, én
sajnálom azt a tegnapi dolgot… Tudod, hogy összeütköztünk. Tényleg sajnálom… -néztem a szemeibe.
- Mi? Ja! Ugyan már! Az csak egy ártatlan ki baleset volt…
- Amúgy, nem gondoltam volna, hogy még találkozunk… -mondtam eltérve a témától.
- Hát én se. De, mindenesetre, én örülök hogy így történt. –mosolygott.
- Én is. –feleltem. – Öm… Szóval. Van valami, amit szeretnél ebbe a szobába? –kérdeztem komolyra fordítva a szót.
- Nem. Nekem semmi sem kell. –válaszolta, majd közelebb hajolt.- Nem tudom, mi értelme volt ennek a díszítői állásnak.
- Én sem. Én csak az apámmal akartam tölteni egy rohadt napot, amíg itt van! –tört ki belőlem. Zayn eltátotta a száját.
- Szóval, te… Te tényleg Carl lánya vagy? –kérdezte.
- Ja… - duzzogtam.
- Szerintem ő a legkirályabb arc, akit ismerek.
- Tök jó, hogy te így gondolod. De én 15 éven keresztül nem láttam… Most meg adtam neki egy esélyt, de ő nagyon el van foglalva… -szomorodtam el. Zayn megértő fejjel nézett, majd
felállt, és a kezét nyújtotta felém. – Mit csinálsz?
- Szeretnéd látni egy kicsit az apádat? Gyere velem. –válaszolt. Én megragadtam a kezét, ami egy kicsit fura volt, de elindultunk. Óvatosan körbenézett, majd elindult, rántva magával engem is. A színpad oly részéhez értünk, ahova egy lépcsőn kell fölmászni, hogy a VIP helyiségbe juthassunk.
- Egy hangot se. –suttogta, és elkezdett felmászni, én is követtem, mivel még mindig fogta a kezemet. Abban a pillanatban valamit levertem az egyik lépcsőfokról, ami akkorát koppant, mint egy cintányér. Összetorzult az arcom az erős hangra.
- Bocsi…-suttogtam Zayn-ek, aki amolyan „mit mondtam?” nézést vetett rám.
Amikor felértünk a szobácskába, eltátottam a számat. A színpadon lévő összes dolgot látni lehetett, természetesen a kulisszán kívül. Megláttam apát, aki éppen egy embernek magyarázott valamit. Szuper.
- Bárcsak beszélgethetnénk… -sóhajtottam. Zayn mellém állt, és ő is nézte őket.
- Miért nem beszélgettetek már 15 éve? –kérdezte.
- Egy nagy hülyeség miatt… -válaszoltam. Egy nagy sóhaj hagyta el a számat.- Azt hittem, lesz valami olyan elfoglaltságom, ami legalább sokáig tart… Ki kérdezni öt fiút nem tart sokáig.
- Akkor, van kedved megismerni jobban a One Directiont? -kérdezte. Értetlenül néztem.
- Hogy mit? 

5 megjegyzés:

  1. Na végre!! Várom a kövi részt!!:D

    VálaszTörlés
  2. Jujj, gyors köviiiiiit c: most fognak ismerkedni^^

    VálaszTörlés
  3. Omg!!!! Most lesz*.* várom a kövit xd :*

    VálaszTörlés
  4. meglepii :33 ---> http://vampirehunterundonedirection.blogspot.hu/2013/06/dij-9x.html

    VálaszTörlés
  5. Szia fontos hír!
    http://pancellany.blogspot.hu/2013/06/reszletesebben-fontos-hir.html

    VálaszTörlés