2.fejezet

ZAYN





"-Zayn gyere már! –szűrődött át az ajtó mögül Louis türelmetlen hangja. -Mégis mi a franc tart ennyi ideig? Mindjárt kezdünk! - az, hogy keresek valamit, amit nem találok. Mire már huszadjára átnéztem a táskámat, mondtam magamban; "mi baj történhet, ha most az egyszer nincs meg?”, abbahagytam a keresést, és indultam kifelé, ahol már Louis tülkön ülve várt rám.
-Na végre. Meg van, amit kerestél? - nemet bólintottam. „De nem fontos!” –intettem. Louis vállat vont, és futottunk a többiekhez. A mikrofonokat átvéve felindultunk a színpadhoz, ahol már a srácok is tülkön ülve vártak. Harry már idegesen kérdezte: -Na! Megvagy? Indulhatunk?
-Ja. -majd egy pacsit adva mindenkinek indultunk a színpadra, ahol majdnem 1000 rajongó várt ránk. A koncertet a WMYB-vel kezdtük. Minden békésen ment addig  a percig, amíg hirtelen el nem felejtem a szövegem. Mindenki ijedten nézett rám, Harry látta rajtam, hogy nem fog menni, ezért elkezdte utánam folytatni a saját szövegét. A koncert után Niall megáll előttem, és így szólt: 
- Zayn! Mit kerestél olyan sokáig az öltöződben? - nem vettem rá tudomást tovább indultam az öltözőmhöz.- Nem akarsz róla beszélni? Miért nem? Nem tudok segíteni? -kérdezte aggódva.
- Nem. – morogtam, és kikerülve folytattam utamat. 
- Mi volt az? Láttam valaha? -kicsit kezdett betelni a pohár, ideges lettem.- Na?! Elmondod? - annyira feldühített, hogy lekevertem neki egy pofont, és mondtam:
- Nem tartozol a bandába... -majd hirtelen megjelentek a biztonsági őrök és elvitték őt."
-ÁÁÁ! Niall!! - keltem fel szörnyű rémálmomból. Louis máris a szobámban termett.
- Ajh, Zayn! Mi a francot ordibálsz? Épp aludtam. Volna. - mondta holtkómás állapotban, azt se tudta mit beszél, majd befekszik mellém az ágyba, és elaludt. Hülyén néztem rá. Nem sokára Harry is betoppant.
- Mi van már itt? Az egész folyosón hallani lehetett ezt az ordibálást. Legalább mondjátok, hogy nem hiába keltettetek fel -az órára nézett.- hajnali 4-kor!
- Na és. Hol vannak Niall-ék? - és mint emlegetett szamarak betoppantak szinte egyszerre a  szemüket dörzsölve.
- Itt vagyunk. ÉS miért is? - kérdezték aggodalmasan.
-Olyan szörnyű álmom volt. -kezdtem el.
- Mi volt benne? - kérdezték.
- Egy koncertünk volt. És én éppen. - majd belegondoltam, hogy amit álmomban kerestem, lehet, hogy tényleg nincs meg! Azonnal kitápászkodtam az ágyból, és a bőröndömhöz siettem, kivettem belőle a dobozkát, amit álmomban kerestem, kinyitom, és a nagy semmit látom benne. Nagy szemekkel néztem az ürességet a doboz belsejében.
-NE! Eltűnt!
-MI tűnt el? –kérdezték ásítva.
- A. a...az én.... az én...- nem bírtam elhinni a látványt...  a fiúk szinte már türelmetlenkedtek.
- MI???!!!
- A nyakláncom... Eltűnt a kabala nyakláncom!!! - kiáltottam kétségbeesetten.



 írjatok komit! :)