4.fejezet

/Sziasztok! Köszönöm az eddigi komikat!! :) parancsára Evő kapitány, itt az új rész! Olvassátok szeretettel :D:)/

ZAYN




Azóta a  tény óta, hogy elvesztettem a kabala nyakláncom, nem álltam se nyilvánosság elé, sem színpadra. Féltem. Féltem a kudarctól. A szobámban gubbasztottam, amikor Niall benyitott.
-Hé! - szólt be, majd csatlakozott Liam Harry és Louis is. - Csak benéztünk, hogy jobban vagy-e.
- Látjátok. - mondtam bús komor arccal, közben az ablakon kibámulva néztem a tájat.
- Ugyan már Zayn! Nem szabad feladnod! Ezen a hülye nyakláncon múlik az egész karriered? Ez csak egy nyaklánc haver.- Szólt Liam, mellesleg teljesen igaza volt... Lányok százai lesznek itt a jövő heti koncerten, hogy MINKET hallgathassanak. Nem adhatom fel emiatt... Vagy mégis? Nem tudom!! A bizonytalanság erősebb nálam. 
- NA mit mondasz? -kérdezték. A válasz 5 néma percgondolkodás után jött:
- Igazatok van! - mondtam helyeselve. 
- Na végre... Eljöhetsz velem kajálni! Ezek itt nem akarnak... - Mondta Niall, és közben gyilkos szemeket meresztett a többiekre. Hülye fejjel néztünk rá:
- Niall! -szóltak rá a többiek, de én csak mosolyogtam.
- Mi van? Csak mondtam... - mondta, és a vállát vonva az ágyra ugrott. A többiek sem tettek másképp.
- Már meg is van a csapat közös feladata-, mondta Liam.
- És mi lesz az? - kérdeztem
- Kimész, megreggelizel, felöltözöl, és elmegyünk egy a limuzinnal VALAHOVA. - mondta, mély hangsúlyt vetett a "valahova" szóra. Meg is tettem ezeket, és gyorsan kirohantam az előtérbe, ahol már vártak a fiúk.
- NA? Hova megyünk? -kérdeztem.
- A repülőtérre. -válaszolt Liam. 
- A repülőtérre? Miért? - kérdeztem furcsán.
- Nem miért, kiért. Carl gépe most fog leszállni.- értetlen fejjel néztem rájuk. De valamiért iszonyatosan elkezdett fájni a fejem, ezért vállat vontam, és beszálltunk a limuzinba.
10 perc után már ott is voltunk a repülőtér parkolójában. Carl már ott várt minket. Izgatottan kiszálltunk, és Carl nyakába ugorva üdvözöltük őt. Carl meglepett fejjel nézett ránk.
- Hát ti? -kérdezte röhögve.- Hogyhogy már itt vagytok? 
- Hát mi, kérlek szépen korábbi járattal jöttünk, hogy legyen időnk kipihenni magunkat. -válaszolt Liam.
- Hát, örülök, hogy itt vagytok! Gyertek, akkor induljunk.- majd beszálltunk a kocsiba, és indultunk.
- Na és mit történt veletek eddig? - kérdezte Carl, amikor mindenki rám nézett gyilkos tekintettel. Erre most nem volt szükségem, hányinger kerülgetett, és a fejem is görcsölt.
- Semmi.-nyögtem ki.
- Hát jó! És mikor kezdődnek a próbák? - teljes vigyorral az arcán kérdezte.
- Valószínűleg hétvégén, ma és holnap még szabadok vagyunk!- válaszolt Liam.
- Az szuper! Na de srácok, nekem még van egy kis elintézni valóm.
- Milyen elintézni valód? - kérdeztük.
- Egy családi gondot kell helyre, állítsak. -szólt komoly arccal.
- Hát oké.- válaszolta Niall.
Hihetetlenül elment az idő, rögtön vissza értünk a szállodához. Nagyon örültem neki, hisz majdnem elájultam félúton, de Liam mindeddig figyelt.
- Zayn! Mi a baj? -kérdezi aggódva, és  megérintette a homlokom.- Tűz forró vagy! - amint kimondta, mindenki megtartott, és rögtön bekísértek az orvoshoz.