6.fejezet

/Sziasztok! Hoztam nektek egy ilyet! De most tényleg szigorúan 3 komment után folytatom. A rosszakaróknak pedig üzenem, nem fogom törölni :DD Puszi.:*

ZAYN


Pár órával később arra ébredtem fel, hogy egy ágyban fekszek, és egy nedves kendő volt a homlokomra téve, körülöttem pedig ott álltak a többiek. Carl nagyon ideges volt.
- Óh Zayn. Végre.-sóhajtott fel Niall. Mi? Végre?
- H-hol vagyok? -kérdeztem, és lerántottam a rongyot a fejemről.
- Carl szobájában. Ez volt a legközelebb, mert az orvos azt mondta minél előbb legyél ágyban és aludj. -felelte Liam.
- Hogy érzed magad? -vágott közbe Louis.
- Sokkal jobban, csak egy kicsit gyengének érzem magam.
- Óh, ez teljesen normális. -jött be egy nő. Gondolom az orvos.- Uraim, most ha megbocsátanak, hagyják pihenni a beteget, ha azt akarják hogy a koncert előtt  meggyógyuljon, és én is hadd végezzem nyugodtan a kivizsgálást.-utasította Liaméket, a fiúk rögtön ki is indultak az ajtón. Carl még benn maradt.
- Mondja, ez nála még könnyen kigyógyítható? -kérdezte az orvost, aki épp a lázamat mérte.
- Igen-igen, hallottam a sógornőmtől hogy bevittek egy kislányt akit altatásban kellett tartani.
- Azt tudom, épp hozzá megyek majd.-mondta mosolyt erőltetve a szájára.
- Igen? Ismeri őt? -kérdezte az orvos, én meg kerek szemekkel figyeltem.
- Igen, ő a... az én lányom.-mondta ki. Ezt nem hittem el! Már régóta ismerjük Carl-t, de sose mesélt arról hogy van egy lánya. Lehet hogy nem akart róla beszélni.
- Uram atyám. Jobbulást neki! -sajnálkozott a nő. Én úgy tettem mintha nem is figyeltem volna. Az orvos már abbahagyta a vizsgálgatást, és Carl mellé állt.
- Hát jól van Zayn! Akarsz egyedül lenni? -bólogattam.- Rendben! Még pihenj kicsit! Szia.
- Szia öcsi! -köszönt el Carl is, majd kimentek ők is.
Egyedül vagyok. És éhezem. Az én szobámban az éjjeliszekrénybe bele volt rejtve egy csomag csoki. Lehet Carl-éba is van. Amikor kinyitottam, észrevettem benne egy családi albumot. Gyötört a kíváncsiság, ezért kinyitottam, és belenéztem. Összesen 12 lapos volt, annak a fele Carl-ról az eltitkolt feleségéről és lányáról szólt, jó régiek voltak. Aztán az utolsó laphoz értem, és már nem az a kislány van rajta, aki az előzőeken. 

Ez a lány gyönyörű, és és.... Felnőtt. Szerelmes lettem egy fotóba. Nem is. A fotón szereplő lányba. A mosolya mindent elárul a tulajdonságáról. legalább is szerintem. Legszívesebben lefényképezném, és egész nap a képet nézném. Visszaraktam a szekrénybe.
Egész végig ezen gondolkodtam, addig amíg el nem álmosodtam.




~Pár órával később. 

 A szemem száraz volt és vörös. Álmos vagyok. De nem lehet. Vagyis, nem tudom.Egy picit lehunytam a szemem, de mintha agyonütöttek volna úgy dőltem ki egy pillanat alatt.


-Az anyját valaki itt bealudt! -kiáltott valaki a külvilágból. Én dühösen felriadtam, amikor Niall kék szemeivel találkoztam. Legszívesebben lebasztam volna neki egyet, de annyira fáradt voltam, hogy vissza aludtam. 
- HÉJ! höböböbö halalala bubuuubu! -szólalt meg ismét valaki. De én már nem figyeltem rá, és nem is hallottam tisztán.




*-Zayn! Zayn! Kelj fel! Zayn! -rángatott valaki.
-Ahhj. Mi a fasz van? -dörzsölgettem a szemeimet. Liam volt, és kiborult. Könnyes szemei ijedtséget árultak el.

-Gyere Zayn !! Ég a hotel! Siess Zayn! -kiáltotta sírva. Én le voltam kötözve, nem tudtam semmit csinálni. A lekötözött kezeimet néztem, hátha találok valami módot a szabadulásra (Egyébként is, ki a fasz kötözött le?) Ordítani kezdtem. Ide-oda dobáltam magamat, amikor észrevettem hogy valaki gyengéden megfogta a kezemet, és az ujjával simogatni kezdte az enyémet. 
-Nyugodj meg.-suttogta, és én lenyugodtam.
Már semmim nem volt lekötve.*

Amikor kinyitottam a szememet, ráeszméltem, hogy mindez csak egy álom volt. Kivéve az, hogy Niall felébresztett. Még mindig ott volt előttem, és ijedten nézett.
- Mi van? -kérdeztem csodálkozva. 
- Hallod tesó, forgolódtál és beszéltél álmodban.-szedte össze magát.
- Igen? És mit mondtam? -kérdeztem a szemeimet dörzsölgetve. De most tényleg dörzsöltem nem csak álom volt. Gondolkozott.
-Valami csaj, meg tűz, és még ordítoztál is az elején, aztán meg lenyugodtál és elkezdted mozgatni a kezedet. Azt hittem soha nem ébredsz fel -sóhajtott.
- Az szép. De te miért maradtál itt? 
- Hát, csak úgy. De amikor elkezdtél ordibálni azt hittem itt mentem befosok a gyönyörtől.-gúnyolódott.- Eléggé megijedtem. Mert éppen csokit kerestem a szekrényben. És egy ilyet találtam- vette elő a kis albumot.- Nem néztem bele, pedig nagyon kíváncsi vagyok milyen képek lehetnek benne. 
- Sze-szerintem n-ne nyisd ki! -mondtam dadogva.
- Igazad van. Carl bármikor visszajöhet....-már épp elindult, amikor- Ahhj de nem bírom ki! -mondta huncut vigyorral, és belelapozott. Én rá akartam szólni de befogta a számat, és egy kézzel nézte tovább. 10 mp elteltével kinyílt az ajtó. Carl az.
Niall ijedten dugta maga mögé az albumot. Carl furcsán nézett ránk.
- Mi van srácok? Csak én vagyok..-mosolyodott el. Niall kezéből elkezdett kicsúszni az album, és  le esett a földre. Ó ne! Carl arca mosolyból átváltott meglepődött arccá.
- Azt honnan szedted Niall? -kérdezte ingerült hangon, Niall pedig felkapta a földről, és habogni kezdett.
- Hátt...Én csak...
- Add azt ide.-lépett közelebb, és kikapta a kezéből. Végignézte az oldalakat, és mikor végzett, visszarakta a szekrénybe, és sóhajtott egyet.
- Erről senkinek egy szót se. 
- Rendben. -vágtuk rá egyszerre.
- De hogy jutott eszedbe benézni a... ?? Ha? -kérdezte összezavarodva.- Á..
- Miért nem mondtad el nekünk hogy volt családod? -kérdezett Niall vissza.
- Zayn nem mondott semmit? -ijedten figyeltem fel a nevem hallatára. Niall furcsán nézett rám.
- Én azt gondoltam nem akarod senkinek se a tudtára adni, de azért én sem értem miért tartottad előttünk titokban, az orvosnak meg miért árultad el. -mondtam.
- Ezt jól gondoltad. Figyeljetek srácok, én nem akartam örökké eltitkolni előletek a lányomat. Csupán nem tartottam velük a kapcsolatot, és most itt az alkalom hogy mindent helyrehozzak. Idővel be mutattam volna őt, de még nem sikerült kapcsolatba lépnem vele.-mondta szomorúan, és leült az ágy szélére.
- Jó, én megértem. Bocsánat nem lett volna szabad se kutakodnom.
- Semmi baj srácok. Én meg sajnálom hogy ezt mind a nyakatokba öntöttem. De kérlek erről inkább ne beszéljetek a többieknek, nem hiszem hogy nagyon érdekelné őket. Legyen a mi titkunk, rendben? -nyújtotta a kezét maga elé, és közös pacsizásban megegyeztünk. Hogy nem beszélünk erről senkinek. Minek zargatnánk őket ezzel a dologgal? Fölösleges. 

1 óra után elhagyhattam Carl szobáját, és csatlakozhattam a fiúkhoz a próbára, a Niall-lel való "kis kalandunk" hétpecsétes titok. Vagyis csak addig amíg Carl el nem dönti, hogy elmondja nekik. 
A nyakláncom azóta sincs meg, hogy hova tűnt, azóta sem tudom, kicsit görcsösen ment a próba, de csak túlélem valahogy, elvégre is, az csak egy nyaklánc.